Agyagmasszából díszítő elemeket, kályhacsempéket, edényeket, egyéb használati és dísztárgyakat készít önálló tervek alapján, kézi vagy gépi korongozással.
Elkészíti az agyagmasszát: az agyagrögöket géppel vagy kézzel felaprítja, vízben feláztatja, kiszűri a darabos szennyező anyagokat, és szikkasztással vagy szűrőgéppel a kívánt sűrűségűre tömöríti az agyagot. Az agyagmasszát fazekaskorongon vagy öntéssel és sajtolással formázza. Az öntéshez és sajtoláshoz elkészíti a gipszmintát, amibe önti, ill. amihez sajtolja az agyagmasszát. A több részből álló tárgy darabjait agyagpéppel összeragasztja és retusálja. A megformázott tárgyat mázolja, festi és díszíti. Az elkészült kerámiát kiégeti: előkészíti a kemencét, berakja a nyers vagy mázas terméket, és folyamatosan ellenőrzi a hőfokot.
Az interjút Csótár Rezsővel készítettük. (Szentgyörgyvölgy, Vörösmarty u.)
Hogyan készül egy edény?
Először is jó agyagbányát kell keresni, mert nem mindegy az agyag minősége. Nekem van, mivel a szüleim, nagyszüleim is fazekasok voltak. Leszedünk öt ásónyom földet, alatta van egy 20 cm-es réteg, azt úgy hívjuk, hogy a föld padlása, az alatt 1,5 m vastagon agyag, majd homok. Ezt az alsó három réteget szétterítjük egy 3×3 m-es területre, összekeverjük és berakjuk az áztatóba. Később háromszor ledaráljuk, és nejlonzacskókba tesszük, hogy ne száradjon ki hamar.
Ezután jön a korongozás, fülezés, szárítás. A kiégetés előtt minimum egy hétig kell száradnia az edényeknek. A kiégetés hagyományosan a boglya-kemencében történik, ahol 10-15 órán keresztül kell táplálni a tüzet, vigyázni, hogy a megfelelő hőfokon tartsuk. Ma már villanykemencében is szoktunk égetni, ez egyszerűbb, de drágább megoldás. A kemencéből kiszedve leporoljuk őket, és következik a mázazás, majd újabb égetés 1050 fokon. Így lesz kész az edény.
Milyen gépeket, eszközöket használ?
A legfontosabb a leckebőr. Mikor tanultam a szakmát, és ültem édesapám mellett a korongnál, mindig azzal csapott oda, ha valamit nem jól csináltam. De komolyra fordítva a szót, vannak a kemencék és van korong, daráló, háromszögű fakés, drót, ecset, szivacs, íróka.
Hogyan telik egy napja?
Nagyon szeretem a szabályokat, úgyhogy nincs olyan nap, amikor nyolc órakor én még nem ülök a korongnál. 10 órakor tartok rövid szünetet, akkor eszek valamit, aztán délig megint dolgozom. Délben asztalon az ebéd, utána hason fekve (ez jót tesz a hátamnak) elolvasom az újságot, majd négyig ismét a munka.
Nyáron felborul a rend, már 11 óra körül megjelennek az első turisták, mindig van valaki, aki kipróbálná a mesterséget. Úgyhogy akkor felrakom neki az agyagot a korongra, megmutatom, hogy csinálja, és miközben próbálkozik, fordulok egyet, hogy berakjak néhány korsót a kemencébe.
Hogyan lelnek gazdára az elkészült tárgyak?
Régen édesapámmal kocsira raktuk az edényeket, aztán jártuk a falvakat, nekem kellett kiabálni, hogy “Asszonyok, asszonyok megjött a fazekas…” Azok jó idők voltak.
Én is hordtam őket az országban különböző népművészeti vásárokra, de nem tetszett, ezért abbahagytam. Most vannak viszonteladóim, megrendelésre készítem az edényeket.
Ezek használati eszközök vagy dísztárgyak?
Használati eszközök, belülről is ki van mázazva a tejesköcsög, a boroskorsó. A tepsiben, kuglófsütőben sütni, a lábasban főzni lehet. Vannak, akik nagyon szeretik.
Saját elképzelés szerint vagy minta alapján dolgozik?
Így is úgy is. A régiek nem készítettek pöttyös bögrét…
Hogyan lehet valaki fazekas?
Én három évig jártam ipari iskolába, és két évig dolgoztam segédként.
Kinek ajánlaná ezt a szakmát?
Ez régen tipikusan férfi szakmának számított, egy nő nem bírta volna 10-15 órán keresztül fűteni a kemencét, hasogatni a fát. Ma már, hogy van villanykemence nők is végezhetik.
Milyen tulajdonságok fontosak ehhez a szakmához?
Az biztos, hogy adottság kell hozzá. Rá kell érezni az agyagra.
Lesz aki folytassa a családi hagyományt?
Igen, úgy néz ki, az egyik unokám elég ügyes kezű. A gyertyatartókat már ő készíti…