Ezt a pályát egy híres emberen keresztül ismerhetitek meg.
Ez az ember ZSOLNAY VILMOS
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.): keramikusművész, nagyiparos. Festőművésznek készült. Szülei kívánságára 1853-ban átvette apja üzletét, 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Művészi képessége magasan az átlag fölé emelte, újításai egynémelyikével a modern kerámia úttörője lett.
A gyár hírnevét megalapozó termékek megalkotásának legsajátosabb és egyben leglátványosabb művelete a kézi dekorálás. Ez a munkafolyamat nem porcelánfestékkel, hanem színezett, ólommentes mázakkal történik, amely egyben biztosítja a dekoráció plasztikusságát, színgazdagságát és egyedülálló fényét. A magas tüzű égetés ellenére a kontúrok élesek maradnak. Fontos még megemlíteni az áttört díszáruk megmunkálását is. Ez a nagyfokú kézügyességet igénylő tevékenység az egyik legkényesebb nyersgyártási mozzanat, melynek eredményeként a legértékesebb termékek nyerik el végső formájukat. Ő maga is részt vett a tervezésben, és ő volt aki – Magyarországon – először alkalmazott neves képzőművészeket erre a feladatra.
Munkássága nemzetközileg is jelentős.
Találmányai: a porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pyrogranit. A pirogránit összetételénél, szilárdságánál fogva alkalmas a legkülönfélébb épületek időtálló és rendkívül dekoratív burkolására, díszítésére.
A Wartha Vince által feltalált, eosinnek nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött, és gyára elsőként alkalmazta dísztárgyain. Az első mélyvörös eosinok után rövidesen megjelentek a több színben gyártott majd dekorált változatok. Az eosin szépségének a titka, hogy a színek és fények – a redukáló atmoszféra változó hatására – minden tárgyon egyedi módon jelennek meg. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenütt magas kitüntetésben részesült (1878-ban a párizsi világkiállításon nagy aranyérmet és a becsületrendet kapta).
A gyár honlapját megtalálod a www.zsolnay.hu címen.
A teljesség kedvéért szóljunk részletesebben a Keramikus pályáról és követelményeiről:
Különböző alapanyagú használati dísztárgyakat (edényeket, kályhacsempéket, térplasztikákat …) készít. Ehhez elkészíti az agyagmasszát ( a szárított agyagdabarokat géppel vagy kézzel felaprízja és vízben feloldja, ebből kiszűri a darabos szennyező anyagokat). Ezt a masszát formázza fazekaskoronggal, öntéssel, sajtolással. Az ehhez szükséges mintákat (amelyek készülhetnek gipszből, műanygból, fémből) elkészíti. Ha az elkészítendő termék több részből áll, temészetesen a darabjait agyaggéppel összeragasztja és retusálja. A feladatai közé tartozik a máz kikeverése, elkészítése is. Ezután mázolja, festi és dísziti a tárgyat. Az így elkészült kerámiákat kiégeti úgy, hogy először előkészíti a kemencét, ebbe berakja a nyesr vagy mázas kerámiát és az égetés során folyamatosan ellenőrzi a hőfokot. Az égetés történhet olaj-, gáz- vagy elektromos fűtésű kemencékben.
A keramikus különböző anyagokkal dolgozhat (agyag, kaolin, bentonit, földpát). Ezek a megfelelő előkészítés és segédanyagokkal való összedolgozás után önthető iszapot vagy képlékeny alakítható masszát képeznek.
Fontos, hogy jó kézügyességgel és térelképzeléssel rendelkezzen az aki erre a pályára szeretne lépni.
