Az orvos utasításai alapján önállóan vagy a szakorvossal közösen elvégzi a diagnózis megállapításához és a betegség kezeléséhez szükséges teendőket.
Az orvosi szakasszisztens emberekkel foglalkozik munkája során. A munka eszközei szakonként eltérőek. Az anasthesiológiai szakasszisztens érzéstelenítő és altatószereket használ, melyek legtöbbször injekciós tűvel juttat a beteg szervezetében. Az andiológiai asszisztens hallásvizsgáló berendezések működtetésével szűri ki a halláskárosodott betegeket. Az EEK és az EKG szakasszisztens elektromos berendezéseket használ az agy és a szív működésének megfigyeléséhez és rögzítéséhez. A fizikoterápiás szakasszisztens elektro-, photo-, hidro- és hőterápiát alkalmaz, melyekhez különböző kádakat és ágyakat biztosít a rászorulók számára. A röntgenasszisztens ionizáló sugárzást kibocsátó berendezéseket működtet. A laboratóriumi asszisztens kémiai anyagok és mérőműszerek segítségével tanulmányozza és diagnosztizálja a vizsgálati anyagot (vizelet, széklet, vér).
Bár a munkavégzésük során általában könnyű fizikai megterhelés a jellemző, a mozgásigény összetettnek nevezhető, hiszen bonyolult működtetésű gépeket kezelnek. Ezért elengedhetetlen a szakasszisztenseknél a kéz és ujjügyesség. Mozgásuk magas fokú finomságot (amplitúdót) igényel. A fizikai igénybevételt fokozza a huzamos állás is.
Munkavégzésük során balesetveszélynek vannak kitéve. Fokozott figyelmet igényel az injekciós tűk, a szikék, a kémcsövek használata. Rendkívül veszélyes lehet a röntgensugárzás is, ezért a röntgenasszisztensek és az orvosok állandó ellenőrzővizsgálaton vesznek részt.
A munkakörnyezet veszélyességén kívül balesetveszélyt jelenthet az asszisztens munkára való alkalmatlansága is. Ezért alkalmassági vizsgálatokon kell részt venniük – elég gyakran – munkájuk során. Fontos, hogy látásuk megfelelő legyen, ezért színlátás vizsgálatokat végeznek velük (pl.: Velhagen, Ishihara színtáblák segítségével). Kiemelkedően jónak kell lenniük a színek közti különbségek megállapításában. A legtöbb szakasszisztensnél a kisebb fokú halláskárosodás is kizáró ok lehet.
Fontos lehet náluk a jó dinamikai érzék, amely a tapintás során kerül előtérbe. Az alkalmassági vizsgálatok során az ujjak és a kézmozdulatok precizitását vizsgálják, melynél nagyfokú figyelemre van szükség, valamint a látás és a mozgás tökéletes összhangjára.
A szakasszisztenseknek gondosan oda kell figyelniük arra, hogyha sérülésük van, vagy éppen influenzásak, használják a megfelelő védőruhát.
Munkájuk nagyfokú együttműködést igényel kollégáikkal és az orvosokkal egyaránt. Késznek kell lenniük arra is, hogy be kell segíteniük kollégáiknak egy-egy hiba kijavításakor, így feltételezhetjük, hogy alkalmazkodni tudnak az új helyzetekhez. Az alkalmazkodás társképességének “tekinthető” a szabályosság, hiszen nagyobb hibáknak nagyon súlyos következményei lehetnek.
A nagyfokú szociális érzékenység nem csak a jó munkatársi kapcsolatot jelenti, hanem a betegek felé való odafordulást. Általában az asszisztens jobban meg tudja nyugtatni a pácienseket, mint az orvosok.
A szakasszisztensnek fegyelmezettnek és előrelátónak kell lennie, munkájuk néha hatékony spontanitást, ám legtöbbször az előírások pontos betartását igénylik.
Magatartásukat szigorú erkölcsi szabályok irányítják, hiszen felelősséggel tartoznak másokért és saját munkájukért. A felelősség mellett a titoktartás is nagy szerepet kap, hiszen munkájuk során bizalmas információkat tudnak meg a betegekről, amelyek nem tartoznak másra.
Véleményem szerint az orvosi szakasszisztensek munkája nehéz, felelősségteljes munka. Nagyfokú segítőkészséget, humánus magatartást, emberszeretetet igényel.