„A divat első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában.”
(Coco Chanel)
Valószínűleg a legtöbb embernek nem okozna fejtörést, hogy mondjon legalább 3 híres divattervezőt, sőt rögvest sorolná a nagy neveket: Christian Dior, Hubert de Givenchy, Pierre Cardin, hogy itt csak néhányukat említsük. Nézzük mi is kell ahhoz, hogy valaki elindulhasson a divatcsászárok nyomdokán.
Az első lépés az, hogy alaposan megismerjük a divattervezők munkáját: hogyan lesz a divatötletből termék? A tervezés menete a koncepció kidolgozásával kezdődik, azaz a megrendelő igényeinek megfelelő konkrét jellemzők kialakításával (anyagminőség, forma, színvilág stb). Ezt követi a számtalan vázlat készítése, majd ezek alapján a szabásminták szerkesztése. Egyes kreátorok az egyedi darabokat maguk szabják ki és varrják meg, mások ezt rábízzák a szabókra, illetve a varrónőkre. Amennyiben a terméket sorozatgyártásra akarják bocsátani, a gyártás megindulása előtt a tervező további szakemberekkel együttműködve újabb változatokat, variációkat készít.
A divattervezőnek azonban nem csupán egy kollekció kialakítása lehet a feladata, hanem a már meglevő kollekció továbbfejlesztése az újabb igényeknek, elvárásoknak, trendeknek, megfelelően.
A precizitás különösen fontos a szabásminták elkészítésénél, de a megvalósítási folyamat további fázisánál is nélkülözhetetlen. Például a tervező hibás döntése az anyagköltség, vagy a munkaigényesség rossz felmérése jelentős károkat okozhat a gyártó cégeknek. Más a helyzet az egyedi darabokat tervező művészek esetében, akik a műalkotásként, vagy sztárok alkalmi díszeként alkotnak ruhakölteményeket. Ez általában azt eredményezi, hogy a legnagyobb időbeli és anyagi ráfordítást a tervező munkája jelenti.
Ahhoz, hogy egy divattervező naprakész legyen amellett, hogy bemutatókon, vásárokon, szakmai fórumokon vesz részt, figyelmet kell fordítania az üzleti kapcsolatok kiépítésére, fenntartására is.
Az információgyűjtés mellett bizonyos értelemben a kreátorok munkájának része a piackutatás és elemzés is. Egy profi divattervezőnek alaposan ismernie kell az öltözködés esztétikai, funkcionális, technikai és gazdasági összefüggéseit és tudatában kell lennie környezetalakító szerepének is. Nem árt, ha a marketing, a jog, az értékesítés területén is kiismeri magát. Külföldön valamivel könnyebb a divattervezők helyzete, ott ugyanis igen nagy szakmai csapat segíti a munkájukat.
Azzal a divattervezővel szemben, aki egy nagyvállalatnál dolgozik elvárás, hogy a tervezés mellett ismerje az egész munkafolyamatot: az alapanyag beszerzésétől a marketingen át az eladásig. Természetesen az sem közömbös, hogy milyen szakterületen dolgozik egy kreátor. A divattervezőket megtaláljuk a ruházati ipar, a textilipar, a kereskedelem területén, a színházban, a film és a televízió világában, valamint az újságoknál, divatlapoknál egyaránt.
A divattervezővé válás fontos lépcsője a szakirányú képzettség megszerzése. Egyes művészeti, ruhaipari középiskolában textilműves, textiltervező,- modelltervező asszisztens képesítést lehet szerezni. A képzés során a tananyag részét képezi többek között a divattörténeti, a divatelméleti, a technológiai, a vállalkozási és a menedzselési ismeretek. A tervezési gyakorlatokon pedig a művészeti ismeretek mellett szabadkézi rajz, szín- és formaelméleti, valamint gyakorlati feladatok elé állítják a tanulókat. Mivel a végzett divattervezőknek nem csupán ruhadarabokat kell tudniuk tervezni, hanem a gyártás módját is ismerniük kell, ezért a tantárgyak között szerepel az üzemgazdaságtan és a költségelszámolás is.
Természetesen, ha valaki még magasabb szinten szeretné ezt a szakmát megismerni, arra is módja van az Iparművészeti Egyetem ruhatervező szakán. Itt a művészeti alapozó ismeretek mellett művészetelméleti,- történeti és a szakma gyakorlásához kötődő társadalomtudományi tárgyakat hallgathat. Az elméleti és gyakorlati kurzusok során meg lehet ismerkedni a tradicionális kézműves technikákkal és a legfejlettebb ipari technológiákkal egyaránt. Számos lehetősége nyílik külföldi ösztöndíjak elnyerésére is.
Emellett létezik jó néhány érettségi után elvégezhető, alternatív, illetve magániskola, amelyekben igen magas színvonalon lehet elsajátítani a divattervezés csínját-bínját.
Mindezek alapján felmerülhet a kérdés, hogy milyen képességek, tulajdonságok szükségesek ehhez a szakmához. Elengedhetetlen a jó térlátás, a képzelőerő, az alak és színérzék, a kézügyesség, az esztétikai érzék. A legfontosabb követelmény azonban a kreativitás és a magas szintű rajztudás. Az ötleteket és tervezési folyamatokat ugyanis papírra kell tudni vetni. A divattervezőnek kiváló emberismerőnek kell lennie. Ahhoz, hogy az ügyfél személyiségének megfelelő stílust, modellt tudjon kialakítani, rá kell hangolódnia a megrendelő egyéniségére, ez pedig jó kapcsolatteremtő,- együttműködő készség és beleérző képesség nélkül elképzelhetetlen. A kreátorok stressz-tűrő képességét alaposan próbára teszik a rövid határidők és a gyártók feltételei, a konkurenciaharcról nem is beszélve, tehát nem árt, ha kellő rugalmassággal, kitartással is fel van vértezve.
A tehetség és az ábrándozás tehát nem elegendő. Össze kell tudni hangolni a kreatív szemléletet egy széleskörű szakmai tudással, mivel ebben a szakmában magas szintű művészi elvárásokkal, design kihívásokkal kell szembenézni.