Ma már természetes dolog, hogy a fiatalok megtanulnak autót vezetni és az idősebb korosztály többségének is szinte nélkülözhetetlen, hogy legyen jogosítványa. A vizsgabizonyítvány megszerezéséhez pedig az autósiskolákon keresztül vezet az út. Bőven válogathatunk a különböző minőségű és árú tanfolyamok között. Eldönthetjük, hogy milyen gépkocsin gyakoroljunk, sőt még az oktató személyét is megválaszthatjuk. Nem mindegy, hogy ki tanít meg bennünket a vezetés fortélyaira, ezért igyekszünk a számunkra leginkább szimpatikus oktatót kiválasztani. A képzés során jónéhány órát eltöltünk velük, a szakmájukról azonban mégsem tudunk sokkal többet annál, minthogy ott ülnek mellettünk a vezetés gyakorlása közben.
Az oktatóknak az a feladata, hogy a tanulókat szakszerűen megismertessék a gépjárművezetés elméletével, gyakorlatával és sikeresen felkészítsék őket a vizsgára. Mindennek pedig úgy kell történnie, hogy a jogosítvány megszerzése megalapozott legyen, a hallgatók a gyakorlati ismeretek mellett elsajátítsák a KRESZ szabályait és a környezetvédelmi, közlekedésbiztonsági előírásokat is. Ennek megfelelően a szakoktatók közül egyesek az elméleti képzést (közlekedési, műszaki ismeretek), mások a gyakorlati képzést (rutin vezetési feladatok, részvétel a közúti forgalomban) végzik.
Talán nem is gondolunk arra, hogy a vezetés tanítása során az oktatók nap mint nap milyen nehéz szellemi és pszichikai igénybevételnek vannak kitéve. Mindig türelmesnek, segítőkésznek és összeszedettnek kell lenniük, még akkor is, ha a tanuló már tucatszor követi el egymás után ugyanazt a hibát. Alapfeltétel velük szemben az is, hogy gyors reakcióképességgel rendelkezzenek, képesek legyenek a nagymértékű koncentrációra és jól viseljék a folyamatos stresszt. Éppen ezért törvény írja elő, hogy a szakoktatók egy hónapban legfeljebb a 220 órát, naponta pedig maximum 10 órát tölthetnek oktatással. Az oktatóknak ugyanis garantálniuk kell a tanulók biztonságát éppúgy, mint a többi autóvezető és a járókelők testi épségét. Egy gyakorlatlan sofőr mellett pedig ez nem könnyű feladat. Sokszor nem egyszerű a hallgatókkal egyeztetni az időbeosztást sem, így gyakran este és a szabadidejükben is dolgozniuk kell.
Természetesen az oktatók a pedagógiai érzéknek, a jó kifejező- és beszédkészségnek sem lehetnek híján. A megfelelő technikai, szakmai tudásukra pedig garanciát jelent, hogy a szakoktatók tevékenységét rendszeresen ellenőrzik és évente szakirányú továbbképzésen kell részt venniük.
Ahhoz, hogy valaki járművezető szakoktató lehessen, el kell végeznie egy felsőfokú szaktanfolyamot, ahol három szak közül lehet választhat attól függően, hogy közlekedési ismereteket, műszaki ismereteket, vagy járművezetési gyakorlatot szeretne oktatni. A tanfolyamra azt veszik fel, aki a 22. életévét betöltötte, van érettségije és büntetlen előéletű. A kizárólag elméleti szakos szakoktatói tanfolyamhoz legalább B kategóriás vezetői engedélyre van szükség. A gyakorlati tanfolyamhoz pedig az oktatni kívánt járműkategóriának megfelelő vezetői engedély, valamint PÁV II. (pályaalkalmassági) minősítés szükséges. Ez a pályaalkalmassági vizsga előfeltétele nem csak a járművezető szakoktató, hanem az autóbuszvezetői és a taxisofőri állások betöltésének is. Emellett persze sikeres felvételi vizsgát is kell tenni a szaknak megfelelő tárgyakból írásban, szóban és gyakorlatban.
Az oktatók piaci helyzetét erős verseny jellemzi, így a pályakezdőknek nem könnyű munkahelyet találniuk. Ezért érdemes azon a lehetőségen is elgondolkodni, hogy alkalmazottként a hatóságoknál (katonaság, tűzoltóság, rendőrség) is elhelyezkedhetnek.
Zömében férfiak oktatnak, de egyre népszerűbbek a hölgy oktatók. Nyitott tehát a pálya mindkét nem számára.